- Hogy ítéled meg a Duna televízió megalakítását?

A Duna indítása törvényellenes volt. Moratórium volt, nem lehetett volna csatornát indítani, de az Antal kormány tudomásul vette, hogy elindul a Sára Sándor által irányított, de a Csoóri Sándor által forszírozott csatorna. És senki nem merte azt mondani, hogy a határon túlra ne sugározzunk, hisz a Magyar Televízió adásait Kolozsváron is csak a magas dombokon lakók tudták fogni és a felvidéknek is csak egy kis része, és három közszolgálati csatornát Magyarországon fönntartani luxus.

- Az MTV műszaki paramétereit kivel tervezted? Ki volt a műszaki szakembered?

Altmann Judit. Már akkor ő a többedik székházterven volt túl. Nahlik egy óriás székházat akart terveztetni. Tizenhét tizennyolc milliárd építési költséggel. Ez irreális volt. Szemben az én kilencmilliárdos hitelgaranciámmal. Nahlik nem hitte, hogy a kereskedelmi televíziók ilyen nagy hatalmak lesznek. Én tudtam, hisz jártam a világban és láttam a tendenciákat.

- Úgy látod, hogy az utánad következő elnökök bukása kódolva volt függetlenül személyes képességeiktől?

Az elnökök felelősek azért, hogy a közszolgálati televízió tönkrement, de elsősorban a médiatörvény felelős a közszolgálat ellehetetlenüléséért!

- Már az 1980-as években írt a szakirodalom a műholdak adta televíziós kihívásokról, a kereskedelmi televíziózás megállíthatatlan előretöréséről és a Magyar Televízió szakemberei is több fórumon jelezték a felkészülés szükségességét és irányát. Az MTV fiatalja küzdöttek a racionális ember és technika kihasználásáért, a mini stábért. A System vállalattal még alapos szervezeti átvilágítást is végeztettek a megújulás érdekében. Miért nem történt végül semmi? Úgy tűnik, ha a változások fele megvalósul az ezredforduló utánra nem tart itt a köztelevíziózás.

Én máshol látom az alaphibát. A Magyar Televízió szoros együttműködésben dolgozott a filmgyárral (MAFILM) az egyik intézmény volt a másik állami vállalat. A vállalti struktúrából adódóan szabályos rezsivel dolgozott. Minden költséget fölszámított. Az MTV az intézményi működésből adódóan semmilyen költséget nem számított fel. Az alapvető eszköz amortizáció számolása, ami az újratermelést biztosítja, ami gátat szab annak, hogy valaki azt mondja, hogy én 47 napig fogok forgatni és 217 napig fog vágni. Az hogy itt az épület, az eszközök az infrastruktúra ingyen volt ez tömérdek pénzbe került.

- De Horeczky László és csapata kidolgozta a forintosítást. Abból sem lett semmi.

Ezek részkérdések. Egy vállalati gondolkozás kellett volna. Az racionalizálta volna a létszámot, módosította volna a szakmásítást, összevont volna feladatköröket. A sok „kis” ötlet, mint a mini stáb, a Horeczky László kezdeményezte forintosítás nem volt megoldás. Átfogó gondolkozásmód váltásra lett volna szükség. Ezt csak fölülről lehetett volna megoldani abban a politikai struktúrában. A rendszerváltás előtti időkben vagyunk! Minden döntést egyeztetni kellett a minisztériummal s ott nem engedtek abból, hogy az intézményi jelleg megszűnjön, hogy a szorosan vett költségvetésben rögzített működéstől, keretszámoktól, elszámolási módoktól eltérni lehessen. Itt mindenki közalkalmazott volt ez bebetonozta a létszámgazdálkodást. Amikor a részvénytársaság megalakult, akkor már késő volt átalakítani, mert már ment a kereskedelmi televíziózás Magyarországon, és egy újfajta versenyhelyzet jött létre. Ennek csak vesztese lehetett a Magyar Televízió. Ehhez jött hozzá Peták István helyismeret hiánya, fantáziátlansága. Hiányzott egy korszerű gazdasági szemlélet. Csak egy jellemző példát említek: a hihetetlen méretű gépkocsi park és szerviz, ami akkora volt, mint három Volkswagen szerviz együtt, ahol személyre kiosztott autókon szaladgáltak a középvezetők is – államköltségen -, hogy ezeket meg lehessen szüntetni.