Először Ő kérdez, hogy vagyok, mit csinálok, hogyan élek. Amikor arra akarom rávenni, hogy lexikoncikk rövidségével foglalja össze: ki is az a Kálmán Olga, huncut mosollyal csak annyit mond: egy nő, aki kérdez! De most nem én kérdezek, néz rám várakozóan.

Mikor döntötte el, hogy televíziós lesz? Ismereteim szerint színésznőnek készült.

A főiskolán, Szombathelyen. Ezt annak idején nem kommunikáció szaknak, hanem népművelésnek hívták. Amit tanítottak az szép egyvelege volt annak, amit a média világáról tudni kell. Fotóztunk, videóztunk, drámaesztétikát, drámapedagógiát, művelődéstörténetet, nyelvművelést, felsorolni sem tudom, hogy mennyi mindent okítottak. A főiskola video stúdiójában már éreztem, hogy ez az én világom.

Ez teljesen elnyomta a színészi ambíciót?

A színészet volt az életem gimnazistaként. Rengeteg jó szerep emléke él bennem, de a főiskolán is a drámaesztétikához kötődve van egy szép szerepélményem: Helénát játszhattam kosztümös darabban. Hogy mikor adtam fel? Felvételiztem színésznek, nem vettek fel. De nem éreztem ezt eget rengető igazságtalanságnak. Valahogy éreztem, hogy igazuk van.

Ilyen a természete, ha váltani kell, vált azonnal? Ha kell összeszorított foggal?

Nagyon nem viselem az átmeneteket, szeretem a tiszta helyzeteket. Ettől az átmeneti, bizonytalan helyzettől mentettem meg magam határozott döntésemmel, hogy váltok. 

Abban viszont szerencsés, hogy rendelkezik színészi képességekkel. Én azt tapasztalom tanárként az egyetemi oktatásban, hogy hiába tudnak sokat a hallgatók a kommunikációról, ismerik a csínját-bínját a média világának, ha nem rendelkeznek színészi képességekkel, nem birkóznak meg sikeresen a képernyős feladatokkal.

Egyrészt azt mondom sokat, hogy ez is egy szereplés, másrészt azt, hogy …. semmit. Itt ugyanis saját magadat kell adnod. Az viszont fontos, hogy a képernyőn is olyannak mutasd magad, amilyen valóban vagy. Azt kell eljátszanod a nézőid előtt, hogy saját magad vagy.

A színészek egyöntetű véleménye, hogy a partner nagyon sokat számít, reakcióik lendítenek a szituáción, hitelesítik azt. Ezt a figyelmet a partnerre is mintha a színészetből hozta volna. Nem előre eltervezett kérdések nyomán alakul a beszélgetés, hanem szoros kapcsolatban a válaszokkal.

A tévés műsorvezető halálát jelenti, ha leírt kérdések vannak és attól nem lép el, nem rugaszkodik el a kérdező a válaszok nyomán. Előre eltervezett kérdéseket sorban feltenni, az nem szakmai teljesítmény. A beszélgetés váza persze előre összeáll a fejemben, eltervezem, hogy honnan hová szeretnék eljutni, de gyakorlatilag az első válasz után eldől, hogyan zajlik majd a beszélgetés.

Kik segítik az Egyenes beszédben a munkáját?

Két szerkesztő társsal dolgozom, heti váltásban. Egy adott műsorhoz egy segítségem van. Reggel beszélünk, eltervezzük a napot, hagyom gondolkozni szerkesztőimet, nem csak a riportalanyok felhívása a feladatuk. Várom tőlük az ötleteket, a háttér információkat, de a beszélgetést már magam építem fel. A televíziózás egy igazi csapatmunka, ha a rendész nem engedi be a riportalanyt, vagy udvariatlan vele, ha a sminkes nem festi ki rendesen, a fodrász nem fésüli meg, akkor nincs jó adás, mert elvonja a figyelmet, a néző azt figyeli, hogy néz ki a riportalany, vagy a műsorvezető. Ha az asszisztens nem kíséri be, vagy nem figyelmeztet engem a bejátszás végére, akkor baj van és nem lesz jó az adás. Az operatőrök és a rendező felelősségéről ne is beszéljek. Nélkülük nincs sikeres adás. Én egyedül, ebben a szakmában, semmit sem tudnék csinálni, kellenek a munkatársak.

Lehet úgy kérdezni, hogy Kálmán Olgáról ne derüljön ki, mit gondol a világról? Lehet-e politikai szimpátiája a riporternek? 

Lehet. Nem kell ezt a kérdést misztifikálni. Nem ördögtől való, ha valami szimpátia kiderül a kérdésekből, de a lényeg az, hogy egy-egy téma kapcsán lehetek konzervatívabb a konzervatívoknál, liberálisabb a liberálisoknál, baloldalibb a baloldalinál, jobboldalibb a jobboldalinál. Ezért is nem tartoztam soha egy párthoz sem, mert nem tudok egy párt által megszabott módon gondolkodni, s természetesen ennek megfelelően kérdezni sem.

A szakember bölcsességével, vagy a néző naivitásával kell kérdezni?

Ez a legnehezebb, a kettő között megtalálni a középutat. Úgy kell kérdezni, hogy érződjön a tájékozottság, de úgy hogy ez összevágjon azzal, amit a nézőm is kérdezne. Hisz a nézőimnek készítem az adásokat, az ő érdeklődését kell felkeltenem. Szoktam én egészen civil is lenni, de ezek az igazán szándékos pillanatok.

A váratlan belekérdezések, miért fontosak?

Ha egy politikus délután tart egy sajtótájékoztatót, egy fontos kérdésről, mi estére meghívjuk az Egyenes beszédbe, és ha itt ugyanazt mondaná el, mint a sajtótájékoztatón, akkor annak nem lenne hírértéke! Hisz erről olvashattak az interneten, láthatták a híradókban, akkor nincs értelme behívni. Ez már engem nem érdekel, érdekel viszont az előzménye, hogyan alakult ki az álláspont és mi annak a következménye. Ezért kell határozott belekérdezésekkel a dolgok lényegét megvilágítani.

Mennyi joga van a riportalanynak, mennyire lehet, mennyire szabad megszorongatni, élni azzal az előnnyel, hogy a műsorvezető a saját megszokott közegében van? Mennyire lehet kegyetlen Kálmán Olga?

Lehet. Egy politikust, (és a műsor vendége többnyire politikus, közszereplő), nem azért választották meg, hogy nyomogassa a gombokat, kivonuljon, vagy bevonuljon, hanem azért, hogy meg tudja indokolni, miért nyomta meg ezt, vagy azt a gombot. Neki kötelessége a tájékoztatás. Azt a választ én azonnal visszautasítom, ha valaki azzal tér ki a válasz elől, hogy nem ezért hívtak be. De tőrbe nem csalok senkit, csapdát nem állítok senkinek. A legnehezebb kérdést soha nem teszem fel a beszélgetés legvégén, hagyok időt a tisztességes megválaszolásra.

Mennyire lehet független a kérdező a televízió tulajdonoskörének szemléletétől, mennyire lehet független?

Ezt televíziója válogatja. Az ATV tulajdonosköre nem politikai meghatározottságú. Nem szólnak bele a munkánkba. A nézettség az fontos, mert kereskedelmi televízió vagyunk, de szerencsére nincs panaszra okunk.

Az ATV kereskedelmi televízió, de bizonyos nézői rétegek számára kezdi átvenni a köztelevízió szerepét.

Ez egy nagyon kemény dió, és nagy bátorság az ATV részéről. A kezdetektől fogva számtalan közszolgálati feladatot vállal fel, s azt tudjuk, hogy az ilyen televíziókat a közpénzéből támogatják, és nem hagyják a reklámnak kiszolgáltatni. Egy kereskedelmi televíziónál veszélyes játék, amit mi csinálunk. A hétvégék másfajta, szórakoztató kínálatával jó egyensúly alakítható ki, erről velem, a politikai műsorok vezetőjével folyamatosan egyeztet az ATV vezetése, de, persze, a döntéseket nem én hozom.

A média szabadsága, most központi kérdés. Új médiatörvény született. Az Európai Unió egyes paragrafusainak módosítását kényszerítette ki. Az Európai Parlament további változtatásokat látna hasznosnak és határozatban ítélte el a jelenlegi törvény irányvonalát. Féltik a sajtó szabadságát. Ebben a helyzetben van e félelem Kálmán Olgában, hogy lehet-e majd egy év múlva ugyanúgy kérdezni, mint most?

Ennek a médiatörvénynek pont az a nagy hibája, hogy ezt a kérdést fel lehet tenni, és fel is teszik sokan. Én a legnagyobb hibájának azt tartom, hogy tele van gumi paragrafusokkal, ami így is, meg úgy is érthető, s majd a jogalkalmazó dönt. Egy törvénynek biztos kereteket kell szabnia, nem függhetünk a jogalkalmazó jóindulatától. Ez öncenzúrához, óvatoskodáshoz vezethet.

Volt a mostani törvényt megelőzően már egy törvénytervezet, még a FIDESZ-KDMP kétharmados többség előtt, és az éppolyan rossz volt, mint ez. A Média kerekasztal szakemberei állásfoglalásaikkal, javaslataikkal igyekeztek jó irányba terelni a törvénykezés menetét, és segíteni, hogy jó, európai eszmeiségű, szakszerű törvény születhessen. A politika nem volt erre vevő. Ez a szemlélet sajnos nem egy párthoz kötődik, hanem a magyar politika egészét jellemzi.

A társadalommal, a szakmai szervezetekkel való egyeztetés, és a szükséges idő ráfordítása nem jellemző a mai politikai gyakorlatra. Ezért kerül a legtöbb törvény egyéni képviselői indítványként a parlament elé, mert akkor kisebb az egyeztetési kötelezettség.

Az Egyenes beszéd komoly politikai kérdéseket boncolgató műsorát milyen korosztály figyeli?

Szerencsére egyre több fiatal. Ezt abszolút személyes tapasztalatom is igazolja. Amikor a gimnazista lányom azt mondja, hogy a buliban odajöttek hozzá, s mondták neki: mindig lájkolom anyádat. Akkor ez már valamit jelent. 

Lányod hogy viseli, hogy ismert mamája van?

Teljesen normálisan, soha nem jelentett ez plusz terhet a családban, hogy anyuka hol dolgozik. A gimnazista lányom és a kisfiam hétköznapjai pontosan úgy telnek, mint ahogy ez egy átlagos családban szokás, szeretetben, de rohanósan.

 Babiczky László