Nagy György - szerkesztő-riporter

Médiatechnika | 2011. Április 06., Szerda 18:00

Csaknem 4 évtizede a Magyar Televízió munkatársa, és mára az intézmény egyik meghatározó arca. Ezt olyan jelentős műsoroknak köszönheti, mint az Ablak, a HOL-MI, a Hogy volt? a Magyarország története sorozat és a nemzeti ünnepek közvetítése.

Img0644_kicsi.jpg Sok televíziós műfajt kipróbált, sőt ének és zenekart szervezett többed magával az MTV-ben, ő maga is zongorázik. Jelenleg a Közéleti Műsorok Főszerkesztőségének vezetője. Munkásságát eddig kilenc MTV-s Nívódíjjal ismerték el, de az igazi jutalomnak azt tartja, hogy portréfilmeket készíthetett mások mellett Bessenyei Ferenccel, Szörényi Leventével és Demjén Ferenccel.

 

 

A Puskás Tivadar Távközlési Technikumban érettségiztem, de már ott is beat-zenéltem, ugyanis arra gondoltam, hogy így felvesznek a Magyar Rádióba hang-technikusnak. Akkor még a Magyar Rádió és Televízió egy cég volt.

 

Tehát iskoláskorodban már ehhez az intézményhez vonzódtál?

Igen, és amikor jelentkeztem a Rádióba, azt mondták itt, erre az évre már nincs több felvétel, de átirányítottak a Televízióba. Zánkay Dénes műszaki vezető felvételiztetett minden jelentkezőt, így engem is. Írásban és szóban is megmérettettünk. Felvettek, és 1971. szeptember 3.-tól képtechnikus, majd képvágó lettem a 2-es stúdióban. Abban az időben a televízió úgy működött, hogy nem voltak bebetonozva a szerepek, a funkciók, mindent kipróbálhatott az ember, ami csak érdekelte. Úgy emlékszem, akkor még mindenkit szinte minden érdekelt. Elektronikával foglalkoztam, de kíváncsi voltam, hogy milyen a filmvágás.  Éjszakánként bent maradtam a vágófolyosón, koslattam a filmvágók körül és megtanultam, hogyan kell filmet vágni, celuxszal ragasztani. Nem akartam vágó lenni, de érdekelt, hogyan dolgoznak a kollégák. Gyakran beültem egy-egy riport-anyag vágására is. Izgatott, hogy a munkatársak mit csinálnak. Kérdezgettük egymást, segítettünk és szurkoltunk egymásnak. Volt egy segédoperatőr-tanfolyam, amit Czabarka György és Molnár Miklós operatőr tartott, és azt is elvégeztem. Egri Jánosnak tucatszám vetélkedő kérdéseket írtam, nyáron a szabadságom alatt például,  rendező-aszisztensként dolgoztam. Ezzel már kis külön pénzt is lehetett keresni.

 

Éveken keresztül csak muníciót gyűjtöttél?

Igen, de nem is volt tudatos, természetes érdeklődés volt csupán. Úgy is mondhatom szakmai szerelem. Ma 58 évesen sem gondolom, hogy valaminek a végén vagyok, és azt sem, hogy szerkesztőség vezetőként fogok majd nyugdíjba menni. Rengeteg tanulnivalóm van még a tévécsinálás tantárgyból: minél régebben gyakorlom ezt a mesterséget, annál inkább látom, hogy mit nem tudok még…

Vázold fel kérlek ennek a szakmai szerelemnek a további fontosabb állomásait.

A képvágást is imádtam. Azután munka mellett, Kerpel Róbert műszaki igazgató engedélyével, elvégeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karát, és amikor megszereztem a diplomát minden további nélkül elengedtek a műszakról. Így kerültem 1983-ban Balogh Marihoz az Ifjúsági Osztályra szerkesztőnek. Műszaki emberből szerkesztő munkatárs lettem. Ez az időszak nagy iskola volt az MTV-ben, mert minden műfajjal foglalkozhatott az ember, csak a korosztályt kellett figyelembe venni, lehetett készíteni dokumentumfilmet, szórakoztató műsort, élő adásokat, vetélkedőket, műfajilag bármit.

 

Ez a mozgalmasság, a gyakori váltás az oka, hogy igazán ismertté a neved, és  az arcod csak az elmúlt néhány évben vált?

 Sokszor nem képernyősként dolgoztam. Készítettem video-klippeket és rendeztem komolyzenei közvetítéseket is, mert ismerem a kottát, zongorázom is. Sőt, amikor Mahrer Emil rendező közvetíteni kezdte a Forma-1 versenyeket, akkor megkérdezte, van-e kedvem ebben közreműködni? Azt válaszoltam persze, ez megint valami új dolog. A Forma-1 közvetítésében 6 közvetítő kocsi vett részt, ebből egy csak azt figyelte, sugározta, ami a boksz-utcában történt. Annak a közvetítő kocsinak én voltam a rendezője, addig, amíg a Magyar Televízió adta a Forma-1-et.

 

Mostanában már egy kereskedelmi csatorna közvetíti. Szerinted milyen műsorban kezdtél ismertté válni?

Az Ablak címűben, amelyik milliós nézettségű közszolgálati műsor lett. Ott voltam először műsorvezető, majd a Sárközy Erika által szerkesztett a Reggel című magazinban. Közben 18 évig szerkesztettem a HOL-MI című programajánlót, később volt egy éven át, minden hétköznap délután jelentkező közös talk-shownk a lányommal, Székely-Nagy Katalinnal „Nagy vita” címmel.

 

De igazán ismertté néhány éve váltál, a sok munkával készült műsorsorozat, a Magyarország története című, nagy produkció révén. Éppen mostanában ismétlik.

Így van, narrátor, műsorvezető és riporter vagyok benne.

 

-Hogyan kerültél ebbe?

Véletlenül. Készült ugyanis ezzel a címmel egy könyvsorozat, amelyet történészek, tanárok írtak. A kiadója megkérdezte tőlem, hogyan lehetne a Magyar Televízióval valamiféle együttműködést összehozni? Valószínű arra gondolt, hogy adjunk egy kis reklámot a könyvsorozatnak. Gyorsan írtam egy szinopszist és beadtam az akkori elnöknek, hogy a történelemtanárok, professzorok előadásai közé gyűjtenék sok kis apró sztorit a magyar történelemből, amivel érdekesebbé tehetnénk a valós tényeket.  Olyan műsor már régebben is volt, hogy egy előadó ülve vagy állva elmondja a tudományos anyagot, de olyan még nem, hogy színes történetekkel tűzdelve élvezhetőbbé tegye a száraz történelmi tényeket. Ezt az „ablakot” szerettem volna kinyitni, hogy ne csak a vájt-fülűek nézzék meg, hanem sokan mások is.

 

Az első részekben, a legrégebbi történelmi időszakról szólókban azért elsősorban te szólaltál meg.

Mindig van egy történelem tanár, aki megrajzolja az ívét a korszaknak, de tény, hogy  ezt mindig megszakítom valamilyen  érdekes információval. Több mint 300 ilyen történelmi érdekességet szedtem össze. Végül is történelem szakon diplomáztam.

 

Megtanulod ezeket vagy van segítőeszközöd, egy eldugott kis magnó és fülhallgató?

Először is én írtam meg a narrációt. Nyilvánvalóan, amit az ember maga ír le, annak a lényege, sőt a fordulatai már ott vannak az agyában. Forgatás előtt persze éjszakánként sokszor bemagoltam ezeket az anyagokat. Naponta föl kellett vennünk 2-3 ilyen történetet, ami tele volt adatokkal. Az is előfordult, hogy egy nap több, mint tízet rögzítettünk egy helyszínen, például múzeumban vagy a Széchenyi Könyvtárban, ott használtam súgógépet. Ennyi nevet, évszámot, történetet nem lehetet tévesztés nélkül bemagolni.

 

Rengeteg helyszínen jártatok, mennyi időt vett igénybe a műsorsorozat felvétele?

13 országban, több tucat helyszínen 190 forgatási napon dolgoztunk. Ez körülbelül két év. 2008 őszén kezdtük el a forgatást, és 2009 őszén fejeztük be. A téli időszakban, amikor már rövidültek a nappalok, és délután már korán sötétedett, főleg múzeumokban forgattunk. Nyáron és tavasszal pedig külső helyszíneket választottunk. A HD technika sem könnyítette meg a forgatási körülményeket. Másfél éven át vágták a kollégáim a forgatott anyagot: Véber Franciska, Taskó Roland és Varga Zs. Csaba.

 

Nagy munka volt. Megérdemli az ismétlést, mármint a képernyőn az újabb bemutatást, amit ezekben a hetekben látunk.

Tavaly novemberben ért véget a sorozat, és most néhány hete újra vetítik. Azt  gondoltam, hogy talán az m2-ön valamikor késő este kerül adásba, de nagy örömömre ugyanabban a műsoridőben sugározza a televízió, mint először.  Érdekes, hogy most többen nézik, mint az első szériát. Beszéltem egy történelem tanárral, aki elmondta, hogy az első adássorozatról nem értesültek, csak a többedik résznél ismerték fel, hogy ez milyen hasznos a tanároknak, diákoknak egyaránt. Most már többen tudatosan nézik, és ajánlják is, az iskolákban a diákoknak. Egyébként könyv formájában is megjelentek ezek a kis történelmi meséim „Magyarország apróbetűs története” címmel, és a napokban már DVD-n is kapható.

 

-Milyen visszajelzések jutottak el még hozzád?

Az egyetemisták körében is nő a nézettség, a Facebook-on a diákok készítettek egy rajongói oldalt a műsornak.

 

Azt azért hiányolom, hogy a széles nyilvánosság nem igazán reagál a műsorra. Például elhangzott az egyik adásban, mint újabb kutatási eredmény, hogy Károly Róbert nevű királyunk nem is volt, csak I. Károly néven uralkodó. Ehhez képest még fel sem merült sehol, hogy akkor kinek a nevét viseli a Róbert Károly körút Pesten, vagy a Károly Róbert Főiskola Gyöngyösön? Mit szólsz hozzá?

      Többen felhívtak telefonon, hogy milyen érdekes volt, ezt sem tudtam, azt sem tudtam eddig. Bevallom nem is reménykedtem abban, hogy valamiféle kampány indul a sajtóban, vagy más fórumon, hogy akkor most nevezzük át az utcákat, intézményeket. Ez ennek a műsornak nem dolga. Az újságíró annyit tehet, hogy elmondja az újdonságokat, aztán vagy lesz rá a társadalomnak füle vagy nem.

 

Akkor térjünk át más témára. Az utóbbi években Te lettél a Magyar Televízió protokoll riportere. A nemzeti ünnepeken a legtöbb eseményről te tudósítasz. Ez hogyan alakult így?

Protokoll riporternek azért nem tartom magam, inkább csak narrálom, háttér információkkal látom el az ünnepi közvetítéseket. Ez úgy kezdődött, hogy, amikor 1984-ben még nem volt könnyű és teljesen veszélytelen a Március 15.-i eseményeket, ünnepségeket közvetíteni,  - mi, Téglássy Ferenc rendezővel bementünk a Balogh Marihoz, az akkori főnökünkhöz, hogy szeretnénk élőben közvetíteni a Múzeum-kerti ünnepséget. A televízió vezetősége először elzárkózott  ettől, hiszen „ ki tudja, mi történhet ott?” Balogh Mari „talpalta ki”, hogy márpedig legyen élő adás.. Bízzatok már bennünk, hogy botrányok nélkül megcsináljuk, így érvelt. Nehezen, de sikerült elérnie, hogy élőben közvetítsük ezt az ünnepséget. És lám, semmi rendbontás nem történt, az ünnepség, a közvetítés zökkenőmentesen lezajlott. Sőt, azok, akik nem tudtak elmenni a Múzeum-kertbe, vidéken vagy külföldön is örömmel nézhették a közvetítést a tv-képernyőjén. Azt is mondhatom ezzel új időszámítás kezdődött. Az Augusztus 20.-i ünnepséget egy ideig még hármasban közvetítettük Déri Jánossal, Feledy Péterrel. Volt vízi és légi parádé, mi kint ültünk a Parlament teraszán, Jani közvetítette az ejtőernyős ugrásokat, Péter a hajók produkcióját, én meg a repülő-bemutatót. Jani már sajnos nincs közöttünk, Péter főnök lett, kimaradt belőle, így rám maradt ez a feladat. Minden évben, minden ünneppel kapcsolatban szeretnék új ismeretet adni az MTV nézőinek, előszedek valami érdekességet, amit még addig nem mondtam el. Ilyenkor éjszakákat töltök kutakodással, hogy olyan történelmi különlegességeket találjak, ami a rendezvény kapcsán elmesélhető. Kollégáim cukkolnak is emiatt, hogy miért nem veszem elő a tavalyi, vagy a tavalyelőtti szövegemet, hiszen ugyanaz történik. Ezt természetesen nem engedhetem meg magamnak, sportot csinálok belőle, hogy huszadik alkalommal is találjak olyan érdekességet, mondjuk Petőfiről vagy Szent Istvánról, amit az előző években még nem mondtam el. 

 

Februárban beszélgetünk, most mivel foglalkozol? Készülsz már Március 15.-ére?

Nagyon készülünk rá. Ezen a Március 15.-én berendezzük az egyik stúdiót Pilvax Kávéháznak, lesznek itt diákok, és végig vezetjük őket a nap érdekes eseményein.  Olyan ismereteket is adunk, amelyekről eddig nem esett szó, például, hogy köves volt-e már akkor az utca, amikor elmentek a Pilvaxból a Landerer Nyomdába? Vagy, amikor este elmentek a Nemzeti Színházba volt már valamiféle közvilágítás Pesten? Mit reggeliztek a Pilvaxban, és mennyibe került ? Milyen volt a férfidivat? Hordtak-e a civilek kardot a hétköznapokon? Hogy hangzik a Talpra magyar! németül? Hiszen tudjuk, hogy a nagyszámú németajkú pesti polgárok kedvéért azonnal kinyomtatták németül is…Rengeteg olyan kérdésre adunk választ, amire az emberek nem is gondolnak a nagy ünnepi események közepette. Öt és fél órás lesz az idei március15.-ei adásunk, előbányászunk annyi érdekességet, amennyit csak lehet. Szeretnénk a nézőket a képernyő elé ragasztani, és annyi érdekességgel elhalmozni, hogy ne mondhassák, te úristen ezt már hányszor hallottam…

 

Ígérem én is, érdeklődéssel várom. Beszéljünk másról: szerkesztőségvezetőként évek óta menedzselsz olyan műsorokat, mint a Főtér vagy a Hogy volt? Ezekről mit mondanál?

Mindkettő szerelem-gyerek. Magyarország épített és természeti kincseinek bemutatása nyilván alapvető feladata a mindenkori köztelevíziónak, nekünk pedig kötelességünk ezt izgalmas, szórakoztató formában tálalni a nézők elé. A Főtér adásait hatalmas lelkesedéssel, szeretettel,  alapos előkészítéssel csináltuk 7-8 éven át. Most ugyan anyagi okokból szünetel a sorozat, de a nézők állandóan visszakövetelik a képernyőre. Reméljük, hogy a gazdasági lehetőségeink javulása után esetleg újraindíthatjuk a felvételeket. A Hogy volt?… ugyancsak igazi közszolgálati feladat, hiszen az archívum révén, egy olyan kincstáron ülünk, amit nem zárhatunk be, hanem újra és újra meg kell mutatnunk, mennyi érték halmozódott fel itt az öt évtized alatt. Olyan a mi kincsünk, mint mondjuk a Nemzeti Galéria, vagy az Országos Széchenyi Könyvtár öröksége. Ráadásul a színészek, rendezők, televíziósok nagy örömmel jönnek el hozzánk mesélni arról „hogy volt” amikor ezek a műsorok készültek? Természetesen az is kötelességünk, hogy megörökítsük őket is ezekben a beszélgetésekben. Bízom abban, hogy egykor majd televíziós nemzedékek fogják tanulni ezekből az adásokból, hogyan készített műsorokat Katkics Ilona, Szabados Tamás vagy Kállai Ferenc…

 

- Sokszínűségedhez hozzátartozik, hogy szerveztél Szabadság tér 17 névvel egy televíziós zenekart is. Működik még?

Nem vindikálom magamnak kizárólagosan az alapítás dicsőségét, több ember fejében megfogant az ötlet. Ez tulajdonképpen arra az alkalomra alakult, amikor elbúcsúztunk a régi, legendás Szabadság téri székházunktól. 2009 nyarán, pontosan július 30.-án adtunk ott búcsúkoncertet a 4-es stúdióban. Nagyon szeretném, ha minden év július 30.-án összejönnénk ott a Szabadság téren egyfajta piknikre, olyanokkal is, akik már nem tévések, és azokkal, akik máshol tévések, beszélgetni, zenélni, énekelni. Talán egyszer felállíthatnánk a téren, ott ahol annakidején befordult a TV Híradó kamerája, egy kicsi emelvényen felállíthatnánk egy ugyanolyan kamerát valamilyen fémből, és ez lenne a Magyar Televíziózás szobra.

Azt remélem, hogy ez az elképzelésem is megvalósulhat.

 

                                                                                 Gál Jolán

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.341055 másodperc.