Egy kis visszatekintés eddigi karrierjére: 1963-tól amatőr zenész, elsőként a Rangers együttes vezetője, majd 1968 után megalakítója és vezetője a Corvina együttesnek. 1972-ben elnyeri a Táncdalfesztivál egyik első díját. 1979-től szóló énekes. A legnagyobb sikert a Szóljon hangosan az ének című, dalával aratja mind a mai napig. Vállalkozói tevékenységét az énekléssel párhuzamosan fokozatosan alakította ki.

Hogyan is történt a váltás a lapkiadói tevékenységre?

Ne is nevezzük még váltásnak, egyébként abban az időben, amikor a hanglemez piacot – úgy 15-20 éve, – elérte a válság, szerettem volna a napi életemet és tevékenységemet biztosabbá tenni. Sőt olyat csinálni, ami több annál, minthogy kimegyek a színpadra, elénekelek néhány dalt, elteszem a gázsit és kész.

A Zenészmagazin volt az első vállalkozásom, amit egy külföldi ötletből átalakítva kezdtem el szerkeszteni. Azzal a céllal egyébként, hogy a hazai zenepiacnak legyen egy olyan lapja, amelyik részint róla szól, másrészt olyan hangszereket mutat be, amelyek eladásra várnak. Ez a kombináció – hírek és a reklám együtt – kerek egészet mutatott gazdaságilag is. Erre az első ötletre épült rá szinte párhuzamosan az úgynevezett Sky Magazin, amit később, éppen 10 évvel ezelőtt Médiatechnika névre kereszteltünk át. Ez is lényegében egy külföldi ötlet hazai meghonosítása volt, de azzal a nem elhanyagolható plusszal, hogy én a családi vállalkozásba a filmes és televíziós szakmai múlttal érkezetem, és mint előadónak állandó kapcsolatom volt ezzel a területtel.

Mondjuk el, hogy édesapja révén is volt kötődése a műfajhoz.

Édesapám filmes szakember, sőt már a nagypapám is producer volt. Nevéhez fűződik az első magyar hangos filmek jó néhány darabja, közülük több meg is jelent DVD-én is, amiket ma is őrzünk. A családban színészek is voltak, a nagyapám által készített filmekben olykor szerepeltek is, tehát van kötődésem őseim által is a filmekhez, tévéhez, előadó-művészethez, ma már így mondjuk a színpadhoz. Az apu pedig a Hunniában kezdett, majd átkerült a MOKÉP-hez és onnan ment nyugdíjba, mint filmforgalmazási szakember. Utolsó, aktív éveiben,  nyugdíjasként még a Duna Televíziónál tevékenykedett sokáig.






Van tehát bőven családi indíttatása is a jelenlegi főtevékenységeihez. Azt már említette, hogy a Zenészmagazin volt az első, de említsük meg a többi testvér magazint is.

Jelenleg összesen hét szakmai lapot gondozunk. A Zenészmagazin volt az első, ebből nőtt ki mára egy gitárosoknak szóló újság, és itt van a FotoVideo Magazin is, amelynek Black and White változatát is létrehoztuk, de meg kell említenem a Sztereó és a Digitális Házimozi című lapokat is. Nem utolsó sorban beszélnünk kell a hetedik, az éppen most 10 éves Médiatechnikáról, amely általában ötezer szakmabelihez jut el, de ennél sokkal többen olvassák. Számomra a Médiatechnika, és elődje a Sky Magazin témája a gyakorlatból ismert terület volt, személyesen ismertem azokat a kiemelkedő szakmai személyiségeket, akik ezekben a műfajokban tevékenykedtek.

 Például Horváth Domonkost, aki a Pannónia Filmstúdió műszaki igazgatója volt, vagy Illés Gyuri bácsit, az operatőrök mesterét, aki a Magyar Operatőrök Társaságának (HSC) elnöke volt, gyerekkori apai jó barátomnak is nevezhettem őket. De rajtuk kívül még sokan vannak, akik segítettek az ötlet megvalósításában. Az ő segítségükkel nőtt és erősödött meg ez a szakmai havi lap. És lett belőle mára az ország, sőt Közép Európa egyetlen professzionális broadcast magazinja.

Magasra tette a mércét, a mai napig nincs vetélytársa e témában. Egyébként bárkinek megmutatom, megtekintése, átlapozása után az első megjegyzése: ”ez igen színvonalas lap”.

Ez már nem az én érdemem, ha összehasonlítom azokkal a lapszámokkal, amelyeket tényleg én írtam, én kerestem meg az interjúalanyokat, kollégákat, az a szint igen populáris színvonal volt. A korszakos váltás mondhatom úgy tíz évvel ezelőtt következett be, amikor összefutottam Nagy Lajossal, aki akkor a közszolgálati Duna Televízió műszaki vezetője volt…

Korábban pedig a Magyar Televízióé…

Ő volt, aki egy furcsa fordulat kapcsán, átszervezés miatt, hogy is szokták mondani ”Ég és Föld közé került”, és egy rendezvényen elmondta bánatát.  Abban a pillanatban ott helyben egymás tenyerébe csaptunk, ő lett az én emberem, ő volt az, aki ebből az újságból szakmailag olyan színvonalú lapot csinált főszerkesztőként, amire ma is büszkék lehetünk. Nemcsak az én igyekezetem volt már benne, hanem komoly szakmai tudás is. Amikor Nagy Lajos nyugdíjba ment, folytatója is olyan szakember lett Seiler György személyében, aki ugyancsak eltöltött sok évet a Magyar Televízióban, és magas színvonalon tudja ellátni a főszerkesztői munkát, hacsak nem még magasabb szinten. Annak pedig külön örülök, hogy Nagy Lajos nyugdíjasként is munkatársa, konzultánsa maradt lapunknak.

Hozzáteszem, hogy mindketten nemcsak a technikához értenek, hanem írni is tudnak.

Minden lapunknál kötelező elvárás, hogy a szerkesztőnek nem elég csak műszakilag tájékozottnak lenni, hanem tudni kell, ezt továbbadni is. Ehhez külön tehetség szükségeltetik. Nagy szerencse a lap szempontjából, de az én vállalkozásomban is, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok.

Az is látszik a lapon, hogy egyre nagyobb a kitekintése a világra, egyre többet utaznak szerkesztői. Hány olyan nemzetközi kiállítás van, amelyen illik személyesen ott lenni? Szinte minden lapszámban találunk már beszámolót nagy technikai bemutatókról.

Évente két olyan nagy esemény van, amiről nem illik lemaradni, nemcsak megismerni a technikai újdonságokat, hanem ápolni és szélesíteni kell a személyes kapcsolatokat is: az egyik és a legfontosabb minden év áprilisában van az Egyesült Államokban, Las Vegasban, ez a NAB (National Association of Broadcasters), míg a másik az IBC, (International Broadcasting Convention), ősszel kerül megrendezésre Amszterdamban. Belgium is szervez kétévente egy hasonló jelentőségű médiatechnikai kiállítást ACF (Audiovisual Creative Fair) néven, és vannak itthon is szakmai bemutatók, de az is előfordul, hogy egy külföldi cég hív meg bennünket bemutatójára.

És ezek a meghívások teljes vendéglátással is járnak?

No, nem egészen. Ritka kivétel volt egy tavaly decemberi eset, egy magyar származású, filmkamera és broadcast termékek értékesítésével foglalkozó, szinte az egész világot lefedő vállalat elnöke, a magyar gyökerek miatt keresett meg bennünket. Emlékszem, itt dolgoztam az irodámban az egyik este, amikor megszólalt a telefon Los Angelesből és kiderült, hogy Amnon Band elnök úr a Médiatechnika című lapot keresi. Új kapcsolat született, és, ahogy Seiler Gyuri elmondta, - mert ő járt kint – lapunk óriási sikert aratott Amerikában az ott megjelent szakmai világ előtt. Látták, hogy egy kis ország lapja up to date beszámol az aktuális érdekességekről, újdonságokról és olykor a világ számára is hírértékkel bíró magyar szakmai eseményekről. Ilyen volt például Zsigmond Vilmos Oscar-díjas filmoperatőr születésnapi partija… A lényeg az, hogy nem mérnöki lapot akarunk készíteni, de tartalmi szempontból, az általunk nyújtott információ azért a népszerű tájékoztatásnál jóval magasabb szintű. Azt tippelem, hogy itthon körülbelül ötezer ember tevékenykedik ebben a szakmában, a hazai médiaiparban. Közülük nem mindenki beszéli a műszaki idegen nyelvet, és tudjuk, hogy az ő számukra a Médiatechnika az alapinformáció. Erre nagyon jó példa a következő eset: a közelmúltban Szarvason jártam egy fellépésen, ahol az egyik ottani televíziós elmondta, hogy számukra ez a lap olyan, mint a Biblia, mivel nem beszélik az angol szaknyelvet így minden új információ, ami a broadcast szakmában történik, csak ebből az újságból tudható meg számukra. Ezért a Médiatechnika kötelező olvasmány az ottani helyi televíziósoknak.

Egy szerkesztőségvezető, aki vidéken él, és maga is kamerázik, ugyancsak ezt mondta, megrendeli a lapot, mert a médiatechnikában ez az egyetlen hazai újság. Egyébként hány emberhez jut el a Médiatechnika?

Pontos számot nem tudok mondani. Hiszen a szakmában a legtöbb emberhez ingyen juttatjuk el, ami jelentős postaköltséggel jár, de ott vagyunk a nagyobb újságstandokon is. Meg is vásárolható, elő is fizethető. Persze azért nem adunk el belőle sokat, de a szakmában mindenhol ott van. Ingyenesen kétezer lapot küldünk szét havonta szerte az országban, de ennél sokkal több ember olvassa a Médiatechnikát. Most azon gondolkodunk, hogyan lehetne a lap ingyenes postázása miatti, milliós nagyságrendű éves költséget csökkenteni. Olyan megoldáson gondolkodunk, ami még populárisabbá tenné az újságot, hogy még több emberhez juthatna el. Most azon dolgozunk, hogy felkerüljünk az Internetre, mert, hisszük, hogy, aki valamilyen kommunikációs igényszinttel bír, rendelkezik internetes kapcsolattal. Tehát azon vagyunk, hogy a lapot még szélesebb körben elérhetővé tegyük. Terveink szerint minden érdeklődőnek csupán regisztráltatnia kell magát az oldalon, és máris olvashatja a Médiatechnikát.

Túljutottak-e már a hazai vállalkozások azon a gazdasági, anyagi krízisen, amit úgy neveznek, hogy körbetartozások, a fizetésképtelenné válás veszélyén? Emlékszem tavalyról olyan időszakra, amikor fél évet kellett várnom egy honoráriumra.

Ez az ön személyes érintettsége ebben a helyzetben, és be kell vallanom, hogy nincs egyedül. Sajnos volt ilyen, és még nem vagyunk túl ezen a problémán. Ez a fajta kisvállalkozási rendszer likviditási gondokkal küzd, és dacára kintlévőségeinknek bizony előfordul néhányszor, hogy az APEH azonnal bekasszírozza az aktuális követeléseit. Ilyenkor gondban vagyunk. A vállalkozói szférának nincsenek meg a megfelelő eszközei a drasztikus pénzbehajtásra, mert ezzel tönkretenné a saját üzleti körét.

Csak a toleráns üzleti magatartás az, ami ebben a helyzetben segít. Leben und leben lassen – Élni és élni hagyni. Ez az egyetlen alkalmazható megoldás, és ez a jelen időszakban oda-vissza kötelező. Azokat a munkatársakat, akiknek a munkája értéket képvisel a lapban természetesen meg kell, hogy fizessük, még ha olykor bizonyos késéssel is, de nem maradhatnak fizetés nélkül. Hogy mikor és mi lesz a kiút, még nem tudom, de az tény, hogyha nem kapnánk támogatást, sokkal nehezebb lenne a helyzetünk. Legnagyobb örömünkre tavaly éppen a Médiatechnika kapott támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól, pontosabban a Film Művészeti Kollégiumtól, ami nagy segítség volt a számunkra.

Örömmel láttam, hogy új hirdetők jelentek meg, és a lap okosan már él a pekingi olimpia népszerűsítésének lehetőségével.

Barter üzlet. Bevallom megjelennek olyan hirdetések is, amely mögött közvetlenül nincs pénz, de segíti a lap a népszerűsítését olyan közegben, ami a megítélés szempontjából fontos. Vannak ilyen üzleti bűvészmutatványok, amik jelzik, hogy éppen nem jó a gazdasági helyzet, de a kapcsolatépítés így is fontos.    

Úgy látom, hogy nehézségeivel, veszélyeivel együtt szívesen végzi ezt a tevékenységet, életeleme lett ez a vállalkozói munka.

Hát, hogyne, pluszt adott az életemhez.

Vannak, akik ismert slágerénekesként, vagy egyéb tehetséggel nem kevés pénzhez jutnak, de nem tudnak vele bánni, egyik kezükkel elveszik, a másikból már kifolyik. A vállalkozáshoz, a mások számára is munkalehetőséget teremtő feladatokhoz külön adottság kell. Aki ide belép, - én ritkán, mert saját számítógépemen otthon dolgozom, telefonon és e-mailen tartom a kapcsolatot a főszerkesztővel, - szóval valahányszor jövök, azt látom: kulturált körülmények között, szorgosan dolgozik mindenki, rendet, fegyelmet tart a főnök, és szinte mindig nyitva áll az irodája ajtaja.

A nyitott ajtók elvét vallom valóban, ha csak nincs bizalmas tárgyalásom, az ajtót nyitva hagyom, hozzám egyébként bármikor bejöhet bárki a munkatársak közül, feladataiból adódó problémájával. A vállalkozás nagyságrendileg sem akkora, hogy távolságot kellene tartani a főnök és beosztottjai között.

Mikor érzi jobban magát, már itt a megszokott munkatársai körében, vagy, ha kimehet a színpadra énekelni, mert látom, hogy előfordul még ez is.

Az, az igazság, hogy alapvetően exhibicionista ember vagyok. A színpad, az éneklés még ma is valamifajta plusz energiát ad. A vállalkozás folyamatosan problémákkal terhelt, szinte állandó stresszes helyzetet jelent. A színpadon énekelni könnyebb, és ráadásul örömet szerez, tapsolnak és meghajolok és befejeződött egy fellépés. A színpadi éneklés, televíziós fellépés még ma is olyan szinten ad nekem önbizalmat, nekem szóló személyes visszaigazolást, ami még pótolhatatlan.

Megjelent egyébként a napokban egy lemezem, amelyik a múlt század legnagyobb slágereit tartalmazza. Olyan dalokat, amelyeken több generáció szocializálódott, ez nekik is, de nekem is nagyon fontos, hiszen új energiákat kapok tőlük. A lapkiadás és a lapkészítés nagyon szép munka. Amikor az új lapszámot kézbe veszem, érzem a papír és a festék friss illatát, az is nagyszerű érzés. Ennek az értéke, eredménye inkább megmarad, sőt nem múlik el, mint egy fellépés egy színpadon. Másfajta feladat, másfajta élmény, tehát én már mind a kettőhöz ragaszkodom. Hobbiból énekelek, ezt meg hivatásszerűen végzem. Egyik a másikat erősíti. A közéleti jelenlét újságkiadói haszonnal is jár. Az, hogy a partnerek ismernek, mint előadót, nagyobb üzleti bizalmat jelent. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy kialakuljon végre Magyarországon egy stabil gazdasági környezet, egy igazán jól működő gazdaság, ami a vállalkozók számára megbízhatóbb közgazdasági környezetet jelent. Ha ez megvalósul, akkor ezen a téren is elindulhat egy értékesítési növekedés, ami az ilyenfajta lapoknak, mint a mieink is több esélyt ad majd. Például a Médiatechnikának is vannak még kihasználatlan lehetőségei, bár alapvetően csak a médiumokban dolgozóknak szól, azért eljuthatna még több emberhez. Anyagilag azonban egyelőre nem nyújtózkodhatunk tovább nagy kockázat nélkül.

Elkezdődött az Új Esztendő, ilyenkor mindenki kíván valamit! Mi az Ön kívánsága?

Jöjjön el minél előbb az a kedvező gazdasági környezet, amelyben ilyen újságokat, köztük a Médiatechnikát könnyebb szerkeszteni, megjelentetni.


Gál Jolán