Az Andramedia Kft. munkatársai, módszerük több éves gyakorlati alkalmazása után tavaly egy kiállításon nyilvánosan is bemutatatkoztak - méghozzá méltó módon, nagy sikerrel.

 - A kezdet

Ott kezdődött el az egész történet, hogy édesanyám a zongorát szerette, édesapám hegedült, és az ő apja szintén zenész volt. Gyerekkoromban ők mutatták meg nekem, hogy milyen lemezeket érdemes megvenni, alakították a zenei ízlésem. – kezdi a történetet Andrasev Ákos (aki eredeti foglalkozását tekintve nyugdíjas pilóta). Ebben a zenei közegben nőttem fel, és komoly lemezgyűjteményt tudhattam magaménak már egészen fiatalon, amit rendszeresen bevittem az énekórákra, cserébe föl voltam mentve az éneklés alól - így mindenkinek jobb volt. Ebből (is) következett, hogy soha egyetlen zenei hangot nem tudtam kicsikarni sem magamból, sem semmilyen hangszerből. Sőt a hangjegyeket se ismerem, és azt sem tudom biztosan megmondani, hogy melyik mű milyen hangnemben szól, vagy milyen ütemben játsszák. Ez elsőre, főleg egy művész számára nem hangzik jól (nem is vagyok büszke rá), de érzem, hogy ez a hiányosság - mint gyengénlátót a hallása - sokat segít nekem abban, hogy maradéktalanul élvezni tudjam a zenét, és ne zavarjanak az apró hibák. Így lehettem "zenehallgató művész". Ez tréfásan hangzik, de hiszem, hogy művészi szintre lehet fejleszteni a zenehallgatást, csak kell hozzá egy kis igényesség - és persze jó felvételek. Ahol viszont zavaró hiányosságok tapasztalhatók, amelyek a hangzás rovására mentek, az a technika. A bajok akkor kezdődtek, amikor a bakelit lemezeket leváltották a CD-k. Volt is egy mondás annak idején: "CD minőség". Amikor visszakérdeztem, hogy ez jót vagy rosszat jelent, akkor nem igen értették. A mostani mp3-korszak a legalja - remélem! Szerencsére kezd teret hódítani a nagyfelbontású digitális rögzítés (és az új hordozók által lehetővé vált az otthoni lejátszás is), ami már praktikus közelségbe került a jó öreg analóg felvételek minőségéhez. A másik terület, ahol jelentős minőségromláshoz vezetett a technika fejlődése, az éppen a felvételi eljárások alkalmazása. A digitális technika elkényelmesítette a hangmérnököket, de a zenészeket is, sokkal kissebb ugyanis a felelősség, ha utólag korlátlanul lehet manipulálni egy felvételt.

És itt jöttök ti?

Az öcsém - aki hangmérnök - örökölt egy olyan hallást, ami egészen egyedi, nagyon jó a térérzéke. Mi úgy nevezzük, hogy „füllátása” van. Belép egy terembe és pontosan látja, hogy abban a szituációban hová kell helyezni a két mikrofont, hol lesz a legtökéletesebb hangzás. Ezzel az adottsággal nagyon kevesen rendelkeznek, ráadásul ő tanulta is, olyan tanároktól, mint például Kishonti István és Mocsáry Gábor, akik világviszonylatban elismert és sikeres szakemberek. Sokat álmodoztunk arról, hogy egyszer létrehozunk egy céget, és a világ legjobb hangfelvételeit fogjuk elkészíteni. Aztán úgy alakult, hogy Somogyi-Tóth Dániel barátom, aki kiváló orgonaművész és a Debreceni Filharmonikusok vezetője - mindemellett nyitott az új dolgok felé - egyszer csak felkért minket egy felvételre. Az esemény a békéscsabai reptér hangárjában volt 1000 fős közönség előtt. Az itt készült felvételünkből 1000 DVD és 2000 CD készült. Ez akkor elsőre nagyon nagy dolog volt. Ezután már Budapesten és más városokban is egyre gyakrabban hívtak minket különböző zenekarok, zenészek, hogy készítsünk felvételt a koncertjeikről.

  - Milyen energiákat igényel egy ilyen felvétel?

Gondoljunk bele: egy szimfonikus zenekari koncert előkészítése és előadása kb. 2000 emberórát vesz igénybe, mire a zenészek megtanulják, begyakorolják a darabot, próbálnak, összeáll az előadás. Ez egy ember egy teljes évi munkaidejének felel meg, ha napi 8 órát veszünk alapul. Másfél óráig tart a koncert, és utána az utolsó hanggal elszáll az egész, csak emlék marad. Olyan ez, mint amikor egy festő megfest egy remekművet, egyszer megmutatja, a nagyközönségnek, majd letörli az egészet, mint egy iskolatáblát. Így van ez a koncertek esetében is, hacsak mi fel nem vesszük. Nos, ez a mi munkánk és törekvésünk lényege: megőrizni az értéket, amit a zeneszerző és a zenészek megteremtettek. A mi hosszú idők alatt kikísérletezett felvételi technikánk lehetővé teszi, hogy ugyanúgy adjuk vissza az előadást - zeneileg és akusztikailag -, mint ahogyan az a helyszínen elhangzott, nem manipuláljuk, nem effekteljük.

- Mi a munkamegosztás?

Kicsi cég vagyunk, nálunk nincs főnök-beosztott viszony – folytatja Ákos. Milán a "fül", aki már sok tapasztalatot szerzett a szakmában, jelenleg is hangmérnökként dolgozik a tv-ben. Ákos a minőség garanciája - veszi át a szót Andrasev Brigitta, aki a gyártási feladatok mellett - menedzseli a cég működését, lebeszéli a koncerteket, megköti a szerződéseket, intézi a könyvelést, vagyis az operatív munkát végzi. Ákos kreativitása a Kft. munkájában nélkülözhetetlen - teszi hozzá. A zenészek, karmesterek, szólisták gyakran eljönnek hozzánk, meghallgatni a felvételeiket, és azt érzékelem, hogy nem élvezik igazán a zenét, mert jobbára a technikai hibák keresése köti le a figyelmüket. Nagyon kevés olyan szakmabelivel találkoztam, aki hátra tud dőlni, és a hibái ellenére is élvezi a felvételt. Lássuk be, a koncertek és a felvételek végülis a közönségnek szólnak, a zenészeknek ott van a zenélés öröme!

Milán veszi át a szót - Van kb. 5 millió hang egy koncerten és ennek nagyon kis része az, amelyik nincs a helyén. Eleinte borzasztóan zavart engem is, ha például köhögnek a nézőtéren vagy a zenekarban, de most már ez a véleményem változott, mert ez is az élő felvétel varázsához tartozik. Nem töröljük ki, mert azzal sérül a zenei anyag is, itt nincs manipuláció.

- Milyen felvételeket hallhatott a közönség a bemutatón, és mi ezeknek a lényege,

hogyan készültek?

Több felvétel került bemutatásra, és ezek nem sztereó, hanem térhatású felvételek. Köztük volt a Kelemen Kvartettnek, a felújított Zeneakadémián elhangzott koncertje. Az egyik hallgató felismerte a felvételt. Elmondása szerint november 3-án ő is ott ült a nézőtéren, de szerinte nem olyan jó helyen, mint a bemutatóteremben, mert itt sokkal jobban hangzott - hiába, mi mindig kibéreljük a legjobb helyet. Gondolhatod milyen elismerés volt hallani a pozitív észrevételt.

A mi felvételi technikánkkal a hangzás nem csak széltében sztereó, hanem mélységében is. A koncertterem teljes terét adjuk vissza, így egy házimozi rendszeren is tökéletes térhatást lehet elérni különösebb beruházás nélkül. Persze minőségi berendezésen jobban szól, de az élményindex már az olcsóbb eszközökön is jelentősen növekszik.

- Mi az általatok alkalmazott felvételi technika lényege?

Az egyszerűség - vágta rá Milán.

- Kicsit bővebben?

Alapvetően nem új, amit csinálunk, visszatértünk a kétmikrofonos eljáráshoz, csak egy kicsit továbbfejlesztettük. Egyébként két mikrofonnal sokkal nehezebb jó felvételt csinálni, ezért is terjedt el olyan széles körben a multimikrofonozás - ami mindenképpen a természetes hangzás rovására megy. Mi nem a stúdióban alkotunk, hanem a hangversenyteremben, amikor beállítjuk a mikrofonokat. Utána sem manipuláljuk a felvételeket, nem "effektelünk", nem zengetünk.

- Beszéljünk a technikáról, milyen eszközökkel folyik a munka?

Megpróbálunk a nagyon meleg és nagyon természetese hangzás felé elmenni, AKG és Telefunken csöves mikrofonokkal dolgozunk. Ha szólóhangszer van vagy olyan, amelynek könnyen elvész a zenében a hangja, ott muszáj 1-1 halkabb hangszert egy kicsit megsegíteni, de ezt nagyon minimálisan és ritkán alkalmazzuk. Volt olyan eset, amikor az énekes nem oda állt az előadáson, ahol próbán, ezért az eredeti mikrofonbeállítással halkan szólt, így nem lett elég jó a felvétel. Ebből okulva biztonsági megfontolásból ilyen esetekre alkalmazunk direkt mikrofonokat, de ezeket szerencsére nagyon ritkán és csak kis mértékben kell használnunk.

- Mivel veszitek fel az anyagot, használtok-e keverőt, és hol készül a mastering?

A felvételnél nincs keverőpult, lineárisan 24 bit 96 kHz mintavételezéssel rögzítünk, csak szintszabályzást alkalmazunk. Kizárólag egy RME hangkártyát és a Reaper szoftvert használjuk. Semmiféle szűrés vagy egyéb beavatkozás nem történik, azt adjuk vissza, amit a koncerten hallani. Néha elhangzik olyan kritika, hogy a felvételeink kicsit halkabbak a megszokottnál. Ez is azért van, mert nem kompresszálunk, hanem a felvétel során állítjuk be a legmagasabb gain-t, így a dinamikatartomány nálunk maximális, ezért kisebb hangerőn is ugyanúgy élvezhető. Ha valaki szereti "döngetni", még mindig ott a hangerő gomb.

- Mi a sorsa ezeknek a felvételnek?

Körülbelül 100 koncertfelvételünk van jelenleg, ez mind itt van a „zenetárban” nálunk és persze a zenekaroknál. Egyelőre archiválás célját szolgálják, de tudjuk, hogy eljön az idő, amikor a közönség és a zenészek is belátják, hogy sokkal többet ér egy élettel teli koncertfelvétel - még ha vannak is benne hibák - mint egy unásig ismételt, stúdióban darabokból összevágott, mesterségesen panorámázott, utólag zengetett sterilizált műkoncert. Nem véletlen, hogy egy hibás bélyeg is nagyságrendekkel többet ér, mint egy egyszerű tucat darab - bár az elektromos levelezés időszakában ez a példa az "átlagos" zenehallgató rétegnek ugyanannyira kevéssé érthető, mint az analóg hangzás magasztalása a CD-vel vagy mp3-mal szemben - hiszen talán még nem is láttak, hallottak ilyeneket. Ez egy hosszú folyamat, nagyon sok türelem kell hozzá. Lehet, hogy mások már rég föladták volna, de szerencsére mi minden percét élvezzük a munkánknak. ( - )

(Lejegyezte: Soltész Rezső)

(Lejegyezte: Soltész Rezső)