MédiatechnikaBeszélgetés Kappel Mártonnal, az MTVA hangmérnökével

Médiatechnika | 2016. December 31., Szombat 15:00

Szakmai interjúsorozatunk most a broadcast hangmérnöki mesterségbe enged betekinteni.

Ezúttal a televíziós műsorok hangi világának titkaival ismerkedünk meg Kappel Márton segítéségével, aki az MTVA stábjának tagjaként olyan műsorok hangi világáért, élő megvalósításáért felel, mint a „Fábry Show”, „A Dal”, a „Magyarország, szeretlek!”, vagy a „Virtuózok” klasszikus zenei tehetségkutató show műsor. Emellett a Studer Vista 1-es rendszerekkel is megismerkedünk. Mélyvíz, nem csak úszóknak!

 

kappelbelso.jpg

 

Hogyan kerültél a hangmérnök szakmába? 

 

Tanulmányaim alatt fokozatosan a szakma irányába orientálódtam. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba jártam középiskolába, majd 2008-ban diplomáztam villamosmérnökként a BMF Kandó Kálmán villamosmérnöki kar stúdiótechnika szakirányán. Az utolsó évet sikerült egy gyakornoki program keretében belül az MTV-ben töltenem. Tehát pályakezdőként egyenesen a tévébe csöppentem, és azonnal beszippantott ez a világ. Az első találkozásom a Sennheiserrel is ekkor történt, mert az első mikroport, amit a kezembe vettem, pont az volt. Egy tapasztaltabb mikrofonos kollegám az első alkalmak egyikén egy ilyen csiptetős mikrofont adott a kezembe, azzal az instrukcióval: „Tessék, rakd fel a szereplőre!”
Most ott tartok, hogy itt az MTVA 1.-es stúdiójában egy STUDER VISTA 1 rendszeren keverem a fent említett műsorok hangját. A „Magyarország, szeretlek!” külső stúdióban készülő forgatására ennek a rendszernek az „ikertestvérét” építem ki, egy gurulós rackbe épített mobil változatot. A mikroport szett minden esetben Sennheiser. Azt már kezdőként is tudtam, hogy egy prémium termék, de azt például nem, hogy ezen a területen ipari sztenderdnek tekinthető. Ez hangozhat „marketingdumának”, de rengeteg helyen megfordultam már, és nem lehet véletlen, hogy komoly produkciókban legtöbb esetben Sennheiser rendszereket használnak.

 

Ha egy gyereket megkérdezünk, hogy mi szeretne lenni, nem feltétlenül az az első válasz, hogy hangmérnök. Téged mi inspirált erre? 


A zene. Tizennégy évig tanultam zenét, három évig zongoráztam, közben az iskolai kórusban énekeltem, utána klarinétoztam, mellette fúvószenekarban is játszottam, tehát elég komoly zenei nevelést kaptam. De tanáraim szerint nem voltam elég szorgalmas, hogy ezen a pályán teljesedjek ki. Az iskoláim választásánál részben szüleim és zenetanáraim hatására is a műszaki pálya felé orientálódtam. Kezdetben még nem tudtam, hogy hangmérnök leszek, csak a főiskola utolsó előtti évében fogalmazódott meg bennem a gondolat, amikor már eldöntöttem, hogy miből írom a szakdolgozatomat.
Nem sokkal a tévés gyakornoki évem előtt, egy családtagom barátja, aki szintén hangmérnök, elvitt egy koncertre, ahol megmutatta, mit csinálnak a „hangászok”, ahogy ő mondta. Láttam, hogy a keverőállásban színes gombokat nyomogatnak nagyon komoly arccal, és ettől megszólal a zene a hangszórókból. Szóval, ha nem lehetsz a színpadon, de mégis szeretnél a közelében lenni, ez az ideális megoldás. Másrészt éreztem magamban ambíciót ahhoz, hogy felelősségteljes és kreatív munkát végezzek, innen indult az egész.

 

fabry.JPG

 

Amikor Zányi Tamással készítettem interjút, azt mondta, hogy egy jó hangmérnökben egyaránt meg kell lennie a zenei kreativitásnak és műszaki érzéknek. 


Teljesen egyetértek Tamással. Egy tévés zenei produkcióval is együtt kell tudni lélegezni. Ugyanolyan csapatmunka, mint például egy prózai színházi előadás. Ha megnézel egy tévéstábot, van ötven, vagy adott esetben akár száz munkatárs, de ha csak a szűken vett hangstábot nézzük, akkor is tíz-tizenöt embernek kell együtt dolgoznia pontosan és összehangoltan. Ha ott ülsz a keverőpultnál, akkor, még ha csak ketten beszélgetnek is egy kis stúdióban, van egy rendezői elképzelés, amit a saját műszaki kreativitásoddal kell tudnod megvalósítani. Természetesen mindezt magas minőségű, megbízható technikai eszközökkel alátámasztva. Te vagy az az ember, aki kapcsolatba kerül az eszközzel, mondhatni a kapocs vagy a művészek és a technika között. A kettőt összhangba hozni, itt mutatkozik meg a kreativitás és a műszaki érzék. A tv műsor hangzásának is van egy íve: egyszer csak jön egy zenei betét, ezt tudni kell úgy keverni, hogy a néző szerves egésznek érezze a produkciót elejétől a végéig.

 

rack.JPG

 

Mit kell érteni az alatt, hogy rendezői elképzelés? 


Van olyan, ami egzakt, jól megfogható. Kifejezetten televíziós rendezői elképzelés az egyik kedvencem: „Nem akarom látni azt a mikrofont!”. Ez ugye inkább műszaki jellegű, mintsem művészi, de tévés területen, ahol a vizuális ingerek a fontosabbak, alapkövetelmény. Ezt meg kell tudni oldani. Minél kisebb legyen, minél esztétikusabb legyen egy eszköz mérete, kinézete. Itt jön a képbe, hogy a gyártók milyen termékeket tudnak nekünk ehhez biztosítani, milyen mikrofonokat, hangszórókat tudunk jól használni, és persze elrejteni anélkül, hogy a hangminőség rovására menne. Pár évtizeddel ezelőtt még bevett megoldás volt, hogy egy állványos mikrofonba beszéltek a szereplők, és ebből volt nyolc-tíz darab a stúdióban. Mára eljutottunk oda, hogy egy nagyobb tévés produkcióban kapásból tíz-húsz csatornától indul a vezeték nélküli eszközök száma. Az egyre kisebb mikrofonokat pedig a szereplők fejére tudjuk helyezni headset formájában, lehető legközelebb a hangforráshoz, diszkrét látvánnyal és a két kéz szabadságával párosulva, közben mindezt akár egy stadion méretű színpadon több ezer watton hangosítva.
A művészi elképzelés alatt azt kell érteni, hogy a hangzás minőségében és arányaiban hogyan szólal meg. Legyen hangos, vagy halkabb, de lágyabb, inkább színesebb, mint tompább. Hogy egy szakmabelit idézzek: „Legyen benne stenk!” Egy show műsornak, mint a Fábry például, jól áll, ha berobban az eleje: szólaljon meg a főcím hatásosan, ne legyen halk a taps, de még ne nyomja el a beszéd hangerejét, ússzon be az effektzene, vagy inkább legyen konkrét az indulása, sorolhatnám. Instrukcióik, elképzeléseik vannak arról, hogy milyen arányban szólaljon meg egy aláfestő zene, és egy konferálás egyszerre. Ez elsősorban a hangmérnök keze alatt és fülében születik meg, mondhatni: a mi ízlésünk a mérvadó.

 

masikrack.JPG

 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha Fábry Sándor mond egy poént, és utána jön a zenei részlet, arra is van koreográfia? 


Igen, ez is egy hangmérnöki feladat, amit tudni kell kezelni. De továbbmegyek: zenei jellegű shownál, például a Virtuózokban, van egy zenei rendező is a stábban, aki a produkciók zenei hangzásáért felel, és segíti a hangmérnök munkáját. De ha a hangmérnök rendelkezik ilyen kvalitásokkal, akkor ezt ő is meg tudja oldani, akár élő adásban is. A tévében inkább az utóbbi az elterjedt, a rádiókban jellemzőbb a zenei rendezők alkalmazása. Tévés területen inkább egy-két nagyobb műsornál jellemző ez. 


Hogy lehet belevinni a kreativitást egy ilyen adás lebonyolításába? 


Az előbb említett példa, amikor meg van szabva, hogy milyen típusú mikrofon lehet a díszletben, mert csak az illeszkedik bele tökéletesen képileg: ez a kreatív kompromisszum a látványért. Jól jön a tapasztalat, ha te már tudod, hogyan teljesít stúdiókörnyezetben, vagy a hangosítással együtt az a kiválasztott eszköz, mit várhatsz el tőle. A hangmérnöknek úgy kell a keverőpultban lévő potméterekkel, dinamikákkal, hangszínekkel, és millió más funkcióval létrehoznia hangzást, hogy a néző otthon a fotelban ülve a tv hangszóróin keresztül a legjobb minőséget kapja. Már érzem, hol vannak azok az értékek, beállítások a pulton, amiktől a műsor jól fog szólni a tévé képernyőjén keresztül. Ez az a fajta kreativitás, amikor elképzelem, mit szeretne a közönség, és mit kell hallania, valamint hogy ezt hogyan valósítom meg a rendelkezésemre álló eszközökkel. Nálam ez fajta beleérzés az élő adások hangkeverésénél jelentkezik erőteljesen.

 

Hogy zajlik ez a gyakorlatban? 


Hasonló, mint egy színházi előadás: „Három-kettő-egy- függöny szét!” És nyúlok a faderhez, amire az van írva, hogy „bejátszógép” és keverem be a főcím hangját. Mindig vannak próbák, bevett, rutinszerű dolgok, be van gyakorolva minden. De mivel ez mondhatni technikai sport, közben megy a folyamatos megfejtés, más néven hibaelhárítás. Természetesen azon dolgozom, hogy ezt egyáltalán ne kelljen adás vagy felvétel közben csinálni, de valami gikszer mindig bejöhet. Egy mikrofon recsegni kezd, a rendezői utasító pont adás előtt egy perccel szűnik meg működni, és a többi. A mai showműsorok már olyan bonyolult rendszerekkel működnek, hogy nem egy, hanem két hangmérnök is ülhet a hangasztal mögött, három-négy mikrofonossal támogatva, akik stúdiótérben dolgoznak. Egy, aki csak a keverést csinálja és egy, aki a hátországot biztosítja: programozza a keverőasztalt, az utasító rendszert, hibát hárít el. A digitális technikával számítógépek vették át az irányítást, a STUDER VISTA 1-et is az vezérli, csak van egy hatalmas kezelőfelülete, ami egy analóg keverőpultra hasonlít.

 

asztal1.JPG

 

Mondanál egy pár szót az MTVA keverőpult állományáról?

 


2008-ban érkeztek az első teljesen digitális STUDER rendszerek. A 4-es, a híradó stúdiója, és az 5-ös „virtuális” stúdió kapott egy-egy VISTA 8-as keverőpultot. 2012-ben a londoni olimpiára vásároltunk egy 32 faderes VISTA 9-et, amit aztán az M4 Sport 2-es stúdiójába építettünk be. 2013-ban az 1-es stúdió kiszolgálására egy VISTA 1-es rendszert tudtunk beszerezni. 2015-ben megvettük ennek egy rack-be szerelt változatát is, illetve a meglévő pultot fejlesztettük egy méterhíd kiegészítővel. Ezenkívül a 3-as stúdiónk egy SSL C-100-as rendszerrel van felszerelve. 


Milyen előnyeit látjátok a STUDER eszközöknek felhasználói szemszögből?


Nekem a STUDER a méltán híres és nagy múltú céget jelenti a piacon. Ez garancia arra a megbízhatóságra, hogy a legjobb minőségű eszközöket kapjuk tőle. A több évtizedes tapasztalat, megmutatkozik a termékeiben, amelyek pontosak, jól dolgoznak, folyamatosan követik a megnövekedett szakmai igényeket. Prémium minőséget képviselnek mind az anyagok, mind a szolgáltatások tekintetében. Olyan rendszert, és olyan egyénre szabható felületet nyújt számomra, ami könnyen átlátható és kezelhető egyszerre, szolgáltatásai pedig kifejezetten a broadcast felhasználásra készültek. Erre van szükségünk a tévéstúdió hangvezérlőjében.

 

regiasztal.JPG

 

Miben különbözik a broadcast felhasználásra való eszköz az általános hangosítási eszközöktől? 


Ha ránézel két ilyen eszközre, a különbség a részletekben rejlik. Broadcast felhasználásban mások a prioritások, mint „csak” zenei vagy koncert eszközöknél. Természetesen mi is mikrofonokat, hangszórókat és keverőpultokat használunk, csak ezek speciálisan a tévés terület igényeire lettek fejlesztve. Ezeken a keverőpultokon azok a funkciók kaptak nagyobb hangsúlyt, gyorsabb, könnyebb elérést, amiket kizárólag ilyen környezetben használunk. A mikrofonok kisebbek, a szereplőkre diszkrétebben elhelyezhetőek, hogy vizuálisan kellemesebb hatást érhessünk el velük. A hangszórók szintén olyan paraméterekkel rendelkeznek, hogy egy stúdiódíszletben könnyen használhatóak legyenek. 


Miért kell két digitális pult két kezelővel? Miért nem volt megfelelő a 24 csatornás analóg pult, ami egy kisebb koncerten simán megfelelne? 


Az egyre növekvő igények kiszolgálása, és az erre épített rendszerek kezelése már túlmutat egy hangmérnök kapacitásán. Az adáskeverés szemszögéből nézve a feladatok növekedésével a munka több részre oszlott. Az egyikünk egy zenei felhasználásra szánt pulton csak a produkciók keverésével, és az ahhoz szervesen kapcsolódó folyamatokkal foglalkozik. Ez a rendszer csatlakozik a broadcast pultba, ahol a másik kolléga ezzel a jellel és a többi hangforrás jelével együttesen alakítja ki az adáshangot. Összesen ez akár ötven-száz hangcsatorna jelét tartalmazhatja a produkció méretétől függően. Egy harmadik mérnök is lehet a stábban, aki a háttérben adás alatt a technikai supportot, azaz a támogatást nyújtja: ha kell, elhárítja a hibákat, átlátja és segíti a hangrendszer működését, és ezzel a hangmérnökök munkáját.

 

ketten.JPG

 

Milyen mikrofonokat és mikroportokat használtok a stúdióban a showműsorokhoz? Miért használtok Sennheiser mikroportokat? 


Az MTVA 1-es stúdiójában készülő műsorokhoz a Sennheiser 2000-es szériájú rendszereit használjuk. Ebben a rendszerben a kézi mikrofonok SKM 2000-esek Neumann K205-ös fejjel, a portok SK 2000-esek MKE 2-es kapszulákkal vagy HSP 2-es headsetekkel vannak felszerelve. Mindezek jelét AD3700-es antennákon és EM 2050-es vevőkön keresztül fogadjuk. Fülmonitorozásra EK 2000 IEM zsebvevőket használunk. A 2-es stúdióban van egy 3000-es rendszerünk, ami SK5200-as kéziadókból, SK 250-es portokból és két darab SK5212-es minizsebadóból áll. A Sennheiser élen jár a televíziós területre szánt termékeinek fejlesztésében, ezáltal a magas minőség garantált.

 

kezben.JPG

 

Az első eszköz, ami kapcsolatba kerül a hangforrással és megcsinálja az akusztikai-elektronikai átalakítást, az a kézi mikrofon vagy zsebadó, amit a szereplőre teszünk. Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen veszteség érjen minket az átalakítás során, hiszen a célunk az, hogy a legautentikusabban adjunk át minden hangot a tévé képernyőjén keresztül.

 

(X)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.094012 másodperc.