Az Akusztikai Nap, az Optikai Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület évről évre megrendezésre kerülő eseménye. Ahogy visszaemlékszem, ez mindig egy viszonylag szűk körű kis konferencia volt, az előadók és a közönség is egyaránt „tudósokból” állt.
Meglepetés volt számomra az idei rendezvény, hiszen a sokszínű program szélesebb közönséget vonzott, az akadémikusoktól a hangtechnikusokon át a zenészekig. Ezen a napon minden az akusztika körül forgott! Azaz, hogy inkább: Ezen a napon minden a zene körül forgott! Hát nem is tudom… Lehet, hogy mindkettő igaz!? (Ha gondolja Kedves Olvasónk, kedve szerint húzza át a nem kívánt részt!)
A program mi mással is indulhatott volna - egy zeneiskola koncerttermében - mint egy mini koncerttel: az iskola számos díjat nyert ifjú csellista növendéke, Devich Gergely két darabot adott elő, édesanyja Kovalszki Mária (a Zeneakadémia tanára) kíséretében.
Az első előadó Ujházy László volt, aki az iskola tanáraként hangzáskultúrát oktat és igencsak a szívén viseli az iskolai (oktatási célú) zenehallgatás kérdését. Előadásának címe „Hangfelvételek hallgatása a zeneoktatásban” ezen belül is megfelelő, zenehallgatásra alkalmas tanterem kialakításának kérdéseit vizsgálta. Napjaink (kétcsatornás, vagy többcsatornás) hangreprodukciós rendszereinek optimális hallgatási pozíciója viszonylag korlátozott területet jelent, melyben oly módon kell a diákoknak helyet foglalni, hogy a zeneművek esztétikai megítéléséhez megfelelő hangélményben részesüljenek. Az előadás az iskola lehallgató helyiségében elvégzett kísérleteket, illetve az ezek kiértékeléséből kapott lehetséges ülőhely elrendezéseket ismertette.
A „ Teremakusztika szerepe az oktatási intézményekben” cím hallatán, főleg itt, egy konzervatórium zenetermében szinte mindenki a művészeti felhasználású előadótermekre gondol elsőként.
Alabárdos Zsuzsanna akusztikus mérnök előadásában rávilágított, hogy a teremakusztika bizony egy iskola - vagy éppen egy irodaház - minden helyiségében fontos kérdés. A tantermekben az információközlés szempontjából első helyen a beszédérthetőség áll, ám szinte minden helyiség, mint „akusztikus környezet” befolyásolja az ott tartózkodók közérzetét, és ezen keresztül a teljesítőképességet és a koncentrációs képességet.
A bemutatott akusztikus megoldások - melyek természetesen jóval egyszerűbbek és lényegesen kevesebb költséggel megvalósíthatóak, mint pl. egy stúdió akusztikus fal burkolata - látványos javulást és jelentős zajcsökkenést eredményeznek akár egy iskolai aulában is.
A követkőző előadásban „A Pécsi Kodály Központ hangversenytermének akusztikája” címmel Arató Éva a koncertterem akusztikai tervezésének folyamatát ismertette, 
míg Kotschy András a kész létesítmény ellenőrző méréseinek eredményeit mutatta be a hallgatóságnak.
Egy ilyen létesítmény tervezése során még a kiindulási - célként megjelölt - akusztikai paraméterek meghatározása sem egyszerű feladat. Arató Éva bemutatta, milyen paraméterekkel lehet ezt a célt - a hétköznapokban oly egyszerűen kimondott „jó hangzást” leírni. Bemutatta azokat a nemzetközi vizsgálati eredményeket, melyek a világ legelismertebb koncerttermeinek mérései alapján foglalja össze a különféle akusztikai paramétereket.
Az akusztikai tervezés itt szinte az építészeti tervezéssel párhuzamosan folyt, kezdve az épület geometriai kialakításával, folytatva a belső terek folyamatos számítógépes modellezésével, a belsőépítészet és az akusztikus burkolatok összhangba hozásáig. A számítógépes modellezés két helyen, a Kotschy és Társa
Kft-ben, illetve egy dániai intézetben párhuzamosan folyt (két különböző
szoftverrel). A vizsgálatok során pl. a székek akusztikus viselkedését is külön megvizsgálták az TÜV-ÉMI akusztikus laboratóriumában.
A hosszú és fáradtságos tervezőmunka gyümölcse hazánk büszkesége lehet, hiszen Vengerov a világhírű hegedűművész szavainál, miszerint „… ez a termek Stradivárija” aligha kaphatna nagyobb dicséretet!
A délelőtti szekció utolsó előadójaként Muntag András a „Zenészek halláskárosodása” címmel tartott minden résztvevő számára egyaránt érdekes és tanulságokkal szolgáló előadást. A zenetörténelem talán legismertebb halláskárosultja Beethoven volt, bár az ő problémája egészen más természetű volt mint a napjaink tipikus a zajterhelésre visszavezethető halláskárosodása. Az előadás első felében a jellegzetes halláskárosodás típusokat ismerhettük meg: az öregedés útján beálló érzékenység romlás, mely elsősorban a magasabb frekvenciákon látható, illetve a zajterhelés okozta elváltozás, mely a 4-6 kHz-es tartományban látható az audiogramon. A hallásvizsgálat tehát egyértelműen kimutatja, hogy milyen folyamatról van szó, és már a 1980-as évektől végeztek vizsgálatokat (szimfonikus zenekari) zenészeken,és mintegy 50%-ra tehető a 15-20 dB hallásromlást szerzett zenészek aránya. A hegedűsök esetében jellemző továbbá a bal fül magasabb fokú romlása. Érdekes eredmény volt ugyanakkor, hogy pl. a nők esetében az időskori hallásromlás kevésbé jelentkezik. Európa nyugati részén egyre több zenész használ egyéni védőeszközt, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a zenekarban, ami, ugye, a zenész munkahelye, az uralkodó hangnyomás a munkahelyekre megszabott 85 dB-es határérték felett van!
A délutáni szekciót Mácsai János zenetörténész-hangszerrestaurátor nyitotta „A zongora hangképzése” című előadásával. Bár a zongorahang, mint etalon sokszor szerepel a hifisták tesztanyagaiban, mint a rendszermegítélés egyik eszköze, hamar kiderült, hogy nem létezik egyetemes „referencia” zongorahang. Minden gyártó zongorája másképp szól, és ha a referenciának tekintett Stenway D-modelleket nézzük, azok között is akadnak különbségek. Mácsai János bemutatta azokat a műhelytitkokat, melyek segítségével a gyakorlott hangszerész meg tudja teremteni a zongora egyedi - a zenész számára áhított hangját. Mindezeket hangzó példákkal is illusztrálta, bemutatva, hogy a világhírű zongoristák közül ki, milyen zongorahangot kedvel.
A kétszáz éve változatlan hangszer titkai után Szigetvári Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, egy sokkal dinamikusabban változó világba, a mesterséges hangkeltők, a szintetizátorok világába vezette a hallgatóságot. A „Hangszintézis” című előadás az elmúlt száz év mesterséges - jellemzően elektronikus hangkeltő eszközeit mutatta be. Kezdve a századforduló telharmóniumnak nevezett monstrumával, mely hangszóró nem lévén, telefonrendszeren tudta csak közvetíteni a művész játékát, illetve a szintetizátorok atyjának tekintett - Lev Szergejevics Thermen professzor által megalkotott Theremin névre keresztelt „éterhangszerével”, melyen annak megérintése nélkül képes játszani a művész. A múlt század második felében számtalan analóg, majd digitális hangkeltő berendezéssel kísérleteztek a feltalálók, tudósok és zenészek. Míg a 70-es 80-as évek szintetizátorzenei „forradalma” az addig soha sem hallott hangokból építkezett, a mai kor fiatal zenészei kezében már ez a folyamat a visszájára fordult: a legmodernebb sampler technikákat használva a 60-as évek funky hangzásából csipegetve alkotnak új zenéket.
Gyimesi Bence, a Roland munkatársa a digitális hangrendszerek világába kalauzolt, a legmodernebb digitális berendezések egyikkomponensét a REAC hangtovábbító rendszert bemutatva. A digitális rendszerek, bár már jó két évtizede a közelünkben vannak, és a digitális jelfeldolgozás is magától értetődővé vált, addig a sokcsatornás digitális jelvezetékek csak az utóbbi években kerültek a figyelem középpontjába. A széles termékpalettán szerepel a Roland Ethernet Audio Connection protokollja, mely CAT5 ethernet kábelen 24 bit /44,1-96 kHz felbontásban, akár 40 hangcsatorna kétirányú (oda-vissza) vezetését biztosítja, 100 méterig. Na, persze ez még nem lenne
olyan nagy dolog, ha nem fejlesztettek volna az ötlet köré számos hasznos eszközt, stage-boxokat, rooutereket, rögzítőket, melyek természetesen a Roland keverőpultokba integrált kezelési-funkciók révén egységes, nagyfokú kényelmet és rugalmasságot biztosítanak a felhasználók számára. Az előadásban vagy egy tucat különféle konfigurációs lehetőséget ismerhettünk meg a különféle felhasználási szituációk (koncert, sportközvetítés, stúdióházak) számára.
Horváth Ildikó, aki szintén a Szent István Király Zeneiskola tanára, a Roland HPI-6F digitális zongoráját mutatta be „Oktató digitális zongorák, felnőtt oktatás, vizsgarendszer” című előadásában. Ennek a digitális zongorának a SuperNATURAL hangzás és a rendkívüli kidolgozottságú „elefántcsont érzetű” billentyűzet mellett különlegessége, hogy a kottatartójába épített LCD kijelzőjén lehetőséget biztosit a beépített DigiScore oktatóprogramok használatára. A zongora egyfelől képes a kotta megjelenítésére, sőt a kotta alapján a zenész játékának ellenőrzésére is: figyeli a hanghibákat, a megfelelő tempót, a billentés erejét. Képes visszajátszani, a hibákat megmutatni.
A repertoárban számtalan - különféle tudásszintnek megfelelő - zenemű található, a gyerekek (vagy teljesen kezdők) számára játékos, az alapoktól induló interaktív oktató programok is helyet kaptak ebben a digitális zongorában. Mindezt természetesen magyar menürendszerrel. Nem hiába az ABRSM (Associated Board of the Royal Schools of Music) a világ 93 országában használt vizsgarendszerében a Roland digitális zongorák elismert és jóváhagyott hangszerek.
A nap utolsó előadója Vass Attila, a Roland fizikai modellezésen alapuló virtuális zongoraszintéziséről tartott előadást. Napjaink nagy kapacitású DSP-i lehetővé teszik, hogy ne csak hangmintákat, hanem a hangszer hangképzésének fizikai modelljét programozzuk egy digitális hangszerbe. Ilyenkor a hangszer már nem egy előre rögzített mintát „farag” a zenész játékának megfelelően, hanem valóban a zenész rezdüléseinek, illetve a hangszer sajátságainak megfelelően állítja elő a megfelelő hangot, figyelembe véve olyan körülményeket mint pl, az együtt zengő húrok hatása, stb. Az így előálló fizikai modell lehetőséget biztosit, hogy extrém módon beavatkozzunk a hangszer hangjába, tehát a kiválasztott Steinway, vagy Bösendorfer zongoránkat a Mácsai János előadásában hallott trükkökkel módosítsuk kedvünk szerint. De nem csak a kalapácsok keménységével és a húrok hangolásával „játszhatunk”, olyan helyzeteket is kipróbálhatunk, amik a valóságban nem is léteznek. Hogyan szólna a zongoránk, ha ezüst bevonatú húrokat használnánk, vagy éppen kipróbálhatjuk, milyen lenne, ha a zongoránk basszushangjai is három húrral szólalnának meg.
A 2011-es akusztikai nap előadásai nem csak az adott szakterületek magas fokú művelői számára voltak érdekesek! Mivel nem akadémiai bonyolultságú - a differenciálegyenletek világába emelkedő -, hanem közérthető előadásokat hallhattunk, azt hiszem minden résztvevő nevében mondhatom, mindannyiunk számára hasznos ismeretekkel gazdagodhattunk.
Az előadások mellé, mintegy habnak a tortára, egy kis kiállítással is készültek a szervezők. Az Armstrong Kft, a CDM Magyarország Kft, a Knauf Insultation Kft, a Lapp-Fa Kft, a Neser Group Kft, a Rigipsz Magyarország Kft, az Isover Kft, a STO Kft és az URSA Kft standjain a különféle hanggátló anyagokkal, akusztikus burkolatokkal és vakolatokkal ismerkedhettek az akusztikus szakemberek. A kiállítás másik részén a Roland professzionális audio- és videoberendezéseit, illetve a Roland hangszereit próbálhatták ki az érdeklődők. Ahogy láttam, ez utóbbiak a zeneiskola növendékeit is vonzották, szinte mindig tolongás volt a hangszerek körül.
Kiss Attila
